Post by Admin on Jul 23, 2016 8:19:56 GMT
Így találták meg az ördög naplóját
Origo2016.07.22. 16:10
A nácik főideológusa, Alfred Rosenberg 10 éven keresztül írta naplóját, amely páratlan történelmi forrásnak számít. A második világháború utáni nürnbergi per alatt azonban a napló eltűnt. Végül évtizedekkel később a washingtoni Holocaust Múzeum főlevéltárosa és egy FBI-nyomozó találták meg.
Robert Wittman az FBI egyik legismertebb nyomozója Amerikában, ő alapította a műalkotásokkal kapcsolatos bűncselekményekkel foglalkozó csapatot. A világ minden tájáról szerzett vissza műkincseket csempészektől, tolvajoktól, összesen 300 millió dollár értékben.
Többek között megtalált egy olyan, 25 kilogrammos kristálygömböt, amely egykor a pekingi császári palotát díszítette, egy 1700 éves perui aranypáncélt, egy olyan gyűrűt, amelynek köve alá George Washington egyik hajfürtjét rejtették, vagy éppen Geronimo harci fejdíszét. Spanyolországban többek között Goya és Brueghel eltűnt képeit találta meg, Svédországban Rembrandt önarcképét, de ő volt az is, aki megtalálta a Bill of Rights eredeti 14 példányának egyikét.
És kulcsszerepe volt abban is, hogy újra előkerült Alfred Rosenberg naplója. Ennek megtalálásáról David Kinney újságíróval közösen könyvet is írt, amely most már magyarul is olvasható Az ördög naplója - Alfred Rosenberg és a Harmadik Birodalom ellopott kincsei címen.
Ki volt Alfred Rosenberg?
Alfred Rosenberg a nácik egyik legbefolyásosabb teoretikusa volt, az ő nézetei jelentősen befolyásolták Adolf Hitler gondolatait. Észtországban született, az ottani német kisebbség tagjaként. 1918-ban került Münchenbe, itt került kapcsolatba a szélsőjobbal, majd Hitlerrel is. 1923-ban már a Völkischer Beobachter főszerkesztője volt, majd a sikertelen müncheni sörpuccs (amelyben ő is részt vett) után, amikor Hitler börtönbe került, egy ideig ő vezette a náci mozgalmat.
Rosenberg meggyőződéses antiszemita volt. Kitartóan terjesztette az eszmét, miszerint az első világháborús vereséget az okozta, hogy „a zsidók elárulták az országot".
1930-ban Reichstag-képviselő lett és ebben az évben jelent meg könyve, A 20. század mítosza, amelyet egymillió példányban adtak el. Ez a könyv határozta meg Rosenberg helyét a nácik egyik fő ideológusaként.
A nácik hatalomra kerülése után Rosenberg főleg külpolitikával foglalkozott, de nem volt túl sikeres politikus. Annál nagyobb volt a befolyása ideológusként: 1938-ban Hitler jóváhagyta az ötletét a felsőoktatási rendszer átalakítására – a jövendő elitet a nácik rasszista ideológiájának megfelelően képezték volna.
A háború alatt még komolyabb szerep jutott neki. Ő volt a legfőbb irányítója a megszállt területekről való műkincsrablásoknak. Összesen másfél millió vagonnyi műkincset raboltak össze.
Rosenberg gondolatvilága és minisztériuma nagyon fontos szerepet játszott a Holocaustban. Az ő minisztériuma volt az egyetlen, amely két képviselőt is küldhetett a wannsee-i konferenciára. Rudolf Höss, az auschwitzi haláltábor hírhedt parancsnoka azt mondta, három ember szavai készítették fel lelkileg a tömeggyilkosságra: Hitleré, Göbbelsé és Rosenbergé.
1941-ben Hitler kinevezte a „Meghódított Keleti Területek Birodalmi Miniszterének". Hatásköre a balti államoktól keletre terjedt ki – ezeken a területeken azonnal elkezdték a zsidó lakosság kiirtását.
A háború végén tartóztatták le. A nürnbergi perben halálra ítélték, 1946-ban akasztották fel.
A napló
"Tizenöt éve nem vezettem naplót" – így kezdte Rosenberg a naplóját 1934. május 14-én. 10 éven át írta, több száz oldalas. Létezéséről csak kevesen tudtak.
Rendkívül fontos történelmi forrásnak számít, hiszen nem csak a saját szerepét írja le a német, osztrák és cseh zsidók deportálásában, hanem több beszélgetését is Hitlerrel – szó szerint. A háború után a naplót egy bajorországi kastélyban találták meg, és a nürnbergi per iratai közé került. Innen azonban eltűnt.
A perben eljáró ügyészek közül ugyanis sokan tartottak maguknál iratokat. Többek között az amerikai ügyészcsapatba tartozó Robert Kempner is. Ő arra hivatkozott, hogy túl nagy rendetlenség és káosz volt. Sokan attól féltek, hogy fontos iratok tűnnek el.
Kempner vette magához Rosenberg naplóját is, amikor megtalálta. Ő nem csak azért tartott magánál iratokat, hogy ne tűnjenek el, hanem azért is, hogy később felhasználja őket a nácikról szóló cikkek, könyvek írásához.
Kempner Németországban született, de az üldözések elől Amerikába menekült, a háború és a perek után is oda tért vissza – és vitte magával az iratait, köztük Rosenberg naplóját is. 1993-ban halt meg, mindenét két fiára hagyta.
Kempner rendkívül aktív volt, sokat írt élete során, de Németországban sokkal ismertebb volt, mint Amerikában. Halála után ezen akart változtatni Jane Lester, aki évtizedekig az asszisztense és a szeretője volt, ezért egy könyvkiadóhoz, Herbert Richardsonhoz fordult. Ő pedig létrehozta a New York állambeli Lewistonban a Robert Kempner Collegiumot azzal a céllal, hogy itt majd tárolja az összes iratot, amelyet Kempner élete során összegyűjtött.
Közben azonban Jane Lester a washingtoni Holocaust Múzeummal is kapcsolatba lépett. Ők is jelentkeztek, hogy elvinnék az összes iratot. Ezt azonban Kempner egyik fiának anyja, Margot Lipton nem akarta engedni – ő ugyanis közben Richardson befolyása alá került. Jogi vita kezdődött, és Richardson lassan Jane Lestert is maga mellé állította. 1999-ben végül minden iratot el is vitetett Kempner házából.
Ennek ellenére sikerült megegyezni a múzeummal: eszerint Kempner minden irata a múzeumba került. Legalábbis így szólt az egyezség.
Amikor ugyanis elkezdték feldolgozni az iratokat, egy történész rájött, hogy Rosenberg naplójának is itt kellene lennie. Kempner ugyanis korábban többször is idézett a naplóból, mégsem találták meg az iratok között.
A kutatás
2001-ben aztán a múzeum főlevéltárosát, Henry Mayert felhívta valaki, hogy Kempnertől származó iratok vannak nála és pénzt kért – ő ekkor kérte Wittman segítségét. Kiderült, hogy ezekre az iratokra egy szemeteszsákban bukkantak. Ekkor lettek biztosak abban, hogy nem sikerült Kempner minden iratát megszerezni a múzeum számára.
Tovább kezdtek tehát kutatni. A keresés során aztán kaptak egy tippet Jane Lester nővérétől, aki hallotta, hogy a testvére egyszer azt mondta, hogy "megőrzésre és tanulmányozásra" átadta a naplót Herbert Richardsonnak.
2003-ban hallották ezt, évekig mégsem volt előrelépés az ügyben. Richardson ugyanis ideje nagy részét Kanadában, Niagara Fallsban töltötte, így FBI-ügynökként Wittman nem tehetett gyakorlatilag semmit. 2012-ben viszont Wittman már nyugdíjas volt, így nem kötötték az FBI szigorú szabályai. El is ment hozzá.
Richardson azonban nem volt hajlandó vele találkozni, ezért Wittman egy ügyész barátját, David Hallt kérte meg, hogy segítsen. Richardsont hamarosan figyelmeztették, hogy ha valóban nála van egy ilyen páratlan értékű történelmi dokumentum, annak birtoklása szövetségi bűncselekménynek számít. Kapott egy idézést is.
Hetekkel később aztán jelentkezett Richardson ügyvédje. Azt mondta, átnéztek egy nagy halom, valóban náluk lévő iratot, amely Kempneré volt és megtalálták köztük a naplót, amely így végre a kutatók kezébe kerülhetett.
www.origo.hu/tudomany/tortenelem/20160722-konyv-alfred-rosenberg-naplo-kutatas-nacik-holocaust.html