Eltűnt 18 éves fiú: egymilliót fizetnek annak, aki tudja az

Eltűnt 18 éves fiú: egymilliót fizetnek annak, aki tudja az igazságot
Kovács Noémi2016.08.08. 09:12

Belebetegedtek fiuk eltűnésébe Ackermann Dávid szülei. Édesanyja azóta nem tud dolgozni, hogy a 18 éves fiúnak 2009-ben nyoma veszett a Margitszigeten, édesapja testében pedig tumor fejlődött ki. A rendőrök mellett ők is nyomoztak és próbálták megtudni az igazságot, de még mindig nem derült ki, hol van, és mi történt vele.


Nyugodt, szomorú szemű golden retriever fogad minket az Ackermann család csendes környéken álló, vecsési házánál. Dávid kutyája a fiú eltűnésének napján csak pár hónapos volt, ma már hétéves. Ennyi idő telt el azóta, hogy a 18 éves fiúnak nyoma veszett.
A remény a legborzasztóbb. Ez hal meg utoljára, de ez megöli a lelket is. Ez szó szerint így van. Belebetegedett a nejem is, én is, de muszáj élnünk

– mondja Ackermann József, Dávid édesapja. Daganatot állapítottak meg nála, a felesége pedig még mindig nem tud dolgozni.
Azóta nincs semmi, karácsonyunk sem, csak ideig-óráig van egy kis kikapcsolódás, de az sem az igazi. Ezt nem lehet feldolgozni. Állandóan körbejárjuk a történeteket, és mindig ugyanoda jutunk, és mindig körön belül gondolkodunk – mondja Ackermann Józsefné.

Egymillió forintot ajánlottak fel annak, aki tud valamit a fiukról, akinek a fotója a tejesdobozok oldalára is felkerült.

Az utolsó találkozás

2009. szeptember 11-én Dávidnak négy órája volt az iskolában. 11 óra 20 perckor kicsengettek, és a fiú megkérdezte a barátait, elmennek-e délután a Margitszigetre és az ARC-kiállításra. Mivel nem értek rá, útközben hazafelé egy másik barátjához, Nándihoz is elsétált, és megpróbálta rávenni, hogy tartson vele. Ő viszont szobafogságban volt, így ő is nemet mondott a kérésére.

Dávid hazament, megebédelt, és adott a kutyájának is enni, majd nem sokkal háromnegyed négy előtt leült a számítógép elé, és bejelentkezett a myVIP-re meg a Messengerre. Pár üzenetet váltott ismerőseivel, és körülbelül háromnegyed öt körül elindult a Margitszigetre.

A fiú levelet írt, mert nem tudta, hogy találkozni fog az édesanyjával a kapuban, akinek szóban is elmondta, hogy siet, várja a barátnője, és este jön haza.

Dávid rendszeresen jelentkezett. Előfordult, hogy lemerült a telefonja, vagy nem volt rajta pénz, de akkor is megtalálta a módját annak, hogyan jelezze a szüleinek, hol van. Ezen a napon is ezt a hívást várták, de nem csörgött a telefon.

Pénteken este a nejem már gyanakodott, hogy 8 óra tájban Dávid nem telefonált. Próbáltuk hívni, de nem volt kapcsolható a telefonja – mondja Dávid édesapja. Másnap reggel az édesanyja elment a rendőrőrsre, hogy bejelentse az eltűnését. A rendőrök azt mondták neki, 72 óráig nem tehetnek semmit. Hétfőn pedig azzal nyugtatták, hogy tinédzser, biztos haza fog menni, de azóta sem ért haza.
Zavaros órák

A találkozót búcsúestének szánták, mivel Dávid barátnője, Ági 15-én elutazott Új-Zélandra 9 hónapra tanulni. Dávid nem kettesben volt Ágival, egy egész csapat várta.

A társaság középpontja Ági volt. Gábor és Zsófi közelről ismerték Ágit, de a többieket nem. Valter kb. 2 éve ismerte Ágit, a többieket nem ismerte. Csak Miklóst, akivel egy kollégiumi szobában laktak – olvasható a család honlapján.

Miklós és László senkit nem ismert, csak Valtert, mivel egyikük szobatársa, a másik fiú testvére volt. László azért ment a szigetre, mert ritkán tudott találkozni öccsével, és ez jó alkalom volt erre – írják Dávid szülei, majd ezzel folytatták:

Vízipipáztak, söröztek, egyik-másik vodkát is említ, beszélgettek, és szerintünk más is lehetett (fű), mivel az időpontok a társaság elmondásaiban nem találkoznak igazán. Némelyikük szerint Dávid már 17 órakor velük volt, ami képtelenség, ha 16.45 körül indult otthonról.

Az sem világos, hogy pontosan mikor indultak el a szigetről az ARC-kiállításra. 19 órától 21 óráig mindenféle időpont előfordult a vallomásokban. Egyvalamiben viszont megegyezett mindenki. A csoport tagjai szerint

Dávid egy magába forduló, nem igazán jókedvű ember benyomását keltette.
A jég hátán is megél

Ackermann Dávid 1991. május 26-án született. A vecsési Martinovics Ignác Általános Iskolában végzett 2005-ben. A Bercsényi Miklós Élelmiszeripari Szakközépiskolában tanult érettségiig, és ugyanott folytatta volna tovább, mert érdekelte a környezetvédelem.

Szülei szerint igyekezett mindenkinek megfelelni, barátai és osztálytársai pedig szerették. Általános iskolás korában imádott úszni, aztán a cselgáncs tetszett meg neki, még versenyeken is részt vett, és focizott is. A helyi egyesületben edzett. A testvérével és barátaival is sűrűn lejártak a közeli grundra. Szerette a motorokat, szeretett kerékpározni és szinte mindent, mert egy életrevaló, vidám, állatbarát fiú volt.

Szülei elmondása szerint Dávid a jég hátán is megél.

Nem volt soha egy »angyal«, de nem is lett volna jó, ha csak egy sarokban ül. Felnőtteknél ezt úgy jellemzik: »szereti az életet«. Szeretett moziba járni a barátokkal, beszélgetni a téren vagy a grundon. Szerette a lányokat. Folyton szerelmes volt, már óvodáskorában is – írják a családi honlapon.

Emellett szerette a családi nyaralásokat a Balatonon, Sárazsadányban, Kőszegen és a nagymamájánál Hárskúton, ahogy szeretett kirándulni és sétálni is. A számítógépet jól ismerte, főleg stratégiai játékokat játszott, de jó neve volt a COD (Call of Duty) közösségben is.

Az iskola utolsó éveiben nem teljesített túl jól, de igyekezett pótolni a hiányosságokat. Az új tanévben főleg a laborgyakorlatokon végzett kísérletek hangolták jókedvre. Barátai, barátnői előtt szerette nagyobbnak mutatni magát, de szülei szerint ez csak annak köszönhető, hogy egy nagy gyerek volt.

Ez néha nem a jó irányba vitte, de megpróbálta helyrehozni a dolgait, és mi mindig mellette álltunk – írták a fiú jellemrajzához szülei, és azt is hozzátették, ők nem látták szomorúnak az eltűnése előtti napokban.
Volt nála flakon?

Az Ági-Zsófi-Gábor trió a vallomásában azt állította, Dávidnál volt egy flakon, amiben valami bizonytalan színű folyadékot láttak, és olyan tüneteket produkált, mint amilyet a trombitavirág-tea okozhat.

Ez a mese már első hallásra is csak mesének tűnt, mivel ha ilyen lötty hatása alatt lett volna, oda sem talál a szigetre, már csak a tünetek – például átmeneti vakság, tájékozódási képesség elvesztése, emlékezetkiesés, mindez minimum 48 óráig – miatt sem
– állítják a szülők.

Ők úgy emlékeznek, nem volt nála flakon, csak a tárcáját, a telefonját és egy mp3-lejátszót vitt magával, és semmilyen nyom nem utalt arra, hogy otthon teát főzött volna. Emellett a fiatalok ragaszkodtak ahhoz, hogy Dávid harangvirágteának nevezte a főzetet, amit szintén nem tudnak elfogadni Ackermannék.

A virágot, amit emlegetnek, csecsemőkorától trombitavirágnak hívta, azt a szót nem is ismerte, hogy harangvirág.

Gábor szó szerint felsorolta a tea hatásait, ami Dávid szüleiben olyan érzést keltett, mintha pontosan ismerné a növényt és a belőle készült főzetet.

Pedig akkor még nem is kérdeztünk tőle semmit ezzel kapcsolatban. Erről a beszélgetésről hangfelvétel is készült, mint ahogy a többiekkel történt beszélgetésről is, de ennek felvételéhez mindegyikük hozzájárult - magyarázzák.

Hármuk vallomásával szemben a társaság másik fele, a Dunaújvárosban tanuló fiúk határozottan azt állították, hogy Dávidnál nem volt semmilyen flakon, és egyáltalán nem volt olyan állapotban, ahogy azt a többiek állították.

„Az első három fiatal egy 1-től 5-ig terjedő skálán, ahol a legrosszabb az 5-ös, rendre majdnem 5-re (Gábor), 4/5 (Zsófi), és 3/5 (Ági) osztályozták Dávid állapotát. A dunaújvárosi fiúk egymástól függetlenül 1-esre értékelték. László nemigen figyelt Dávidra, de ő is 1-1,5-re osztályozta Dávid állapotát, és ő sem látott Dávidnál flakont.”

Ágit telefonon érték el Dávid szülei, és később is beszéltek vele. Azt mondják: furcsa módon akkor már ő sem volt biztos a flakonban.

Az is szóba került, hogy füves cigit szívtak, de arra senki sem emlékezett, Dávid beleszívott-e.
Kiment a szigetről?

Ezután – nem tudni, hogy pontosan mikor – szedelőzködni kezdtek, és elindultak a Margit híd felé a villamosmegállóhoz, hogy a kiállításon zárják az estét. Egyesek elmondása alapján menet közben Dávid egy kissé lemaradva követte őket, Ági pedig időnként hátranézve figyelte, jön-e. A honlapon az olvasható, hogy a lány szerint

csak a Margit híd alatti aluljáróban nem figyelt rá, és aztán sehol nem látta Dávidot. Más elmondások szerint már a híd felé vezető lépcső előtt eltűnt mögülük Dávid. A barátnő állítása szerint többször próbálta telefonon hívni, de már nem volt kapcsolható.

Mások viszont nem emlékeznek olyasmire, hogy Ági hívta volna Dávidot telefonon, sőt, azt mondták, nyugodtan sétált a sor elején, és Gáborral beszélgetett. A fiú szülei szerint az első, aki rákérdezett, hol van Aksi (ez volt Dávid beceneve), az László volt, aki egyáltalán nem is ismerte. Ettől kezdve senki nem tud Dávidról semmit.

A rendőrség poligráfos vizsgálata alapján Ágnes igazat mondott. A szülők elmondása szerint a nyomozók azt gyanítják, hogy

a fiatalok egyszerűen nem voltak olyan állapotban, hogy tudják, mi volt a valóság.
Tehetetlenek a szülők

A rendőrök mellett a szülők maguk is nyomozni kezdtek. Teleplakátolták az egész várost, és magánnyomozót fogadtak. Kiderítették, hol vannak biztonsági kamerák a szigeten, de mire eljutottak a céghez, már nem voltak meg a felvételek. Dávid iratait megtalálták a margitszigeti körzeti megbízott irodája előtti padon, pár nappal később pedig az is kiderült, hogy a telefonját napokig egy hajléktalan használta.

Másfél hónappal Dávid eltűnése után szonárral nézték át a Dunát a rendőrök, de nem találtak semmit. Ennél tovább nem jutottak a nyomozásban.

Dávid magától nem ment el. Valaki miatt nem tud hazajönni, vagy elvitték egy olyan helyre, ahonnan nem tud hazajönni, és jelentkezni sem tud – mondja az édesapja, aki soha sem fogja feladni a reményt.

Az elmúlt hét évben sokan keresték a családot. Valaki csak azzal, hogy itt vagy ott látta Dávidot, másoknak viszont határozott elképzelései voltak arról, hol lehet, és hogyan kerülhetett oda.
Volt olyan, aki közölte, halott édesanyja szellemével beszélt. Ő mondta neki, hogy Dávid teste Dunaújvárosnál van a Dunában.

Mivel a fiú szülei minden szalmaszálba belekapaszkodtak, elmentek arra a helyre, amit megnevezett. Még az eltűnési ügyön dolgozó nyomozó is elkísérte őket, de a búvárok nem érkeztek meg, így soha nem derült ki, ott van-e a vízben. Kerestük a rendőröket, akik közölték: Ackermann Dávid eltűnése kapcsán a Monori Rendőrkapitányság „körözési eljárást folytat”, ennél többet nem mondhatnak.

Több úgynevezett „látó” is jelentkezett. 2014-ben egy magát médiumnak nevező ember közölte, ő tudja, hol van a fiuk.

Azt állította, hogy Dávid szelleme megkereste őt. Elmondta, hogy itt és itt látja Dávidot, lát egy sötét autót, egy rendszámot és egy arcot a Gellérthegy közelében. – mondja Ackermann József.

Egy másik telefonáló pedig azt állította, Dávidot az István utcában, az Állatorvosi Egyetem alagsorában tartják fogva, ahol fiatalokkal kísérleteznek.

Sokan sok ötletet mondtak, írtak, de nem tudjuk leellenőrizni, hiszen nem törhetünk be egy zárt területre, tehetetlenek vagyunk – mondja Dávid édesanyja, akiben minden egyes információ reményt kelt, de amikor kiderül, hogy hamis,

az visszadobja hetekre, hónapokra.

Tehetlenségükben már magukban is keresték a hibát. Azt mondják, talán elkövettek valamit valamikor Dávid gyerekkorában, és annak a következménye fiuk eltűnése.

Mindig oda jutunk, hogy lehetetlen ez az egész, mert hova tűnt?

A kérdés nemcsak nappal, de éjjel sem hagyja őket nyugodni. Mindennap vele álmodnak. Az édesanyjának egyszer egy csempézett helyiségben jelent meg álmában Dávid, és a karját nyújtotta, mintha azt kérné, segíts.

www.origo.hu/itthon/20160805-ackermann-david-eltuntek-nyomravezetoi-dij-nyomozas-rendorseg.html